|
|
Marsi városok |
|
|
|
Kutatási anyag 2002-ből |
|
|
|
A
nagyhatalmak politikai(!) egyezséget kötöttek, melyben
kölcsönösen megtiltják egymás számára a „nem földi
eredetű tárgyak” kutatását, jogtalan katonai előnyszerzés
elkerülése végett. A tudósok számára hivatalosan csak az
idegen világok elektromágneses spektrumú üzenetének vétele,
küldése és kutatása megengedett. Persze botorság lenne azt
hinni, hogy a különböző nem földi civilizációk egymás
között ilyen hullámokon társalognak, ezért nincs is az ilyen
kutatásoknak eredménye. (CETI, SETI, OSMA, OSPA stb.)
Természetesen az nem feltételezhető, hogy a nagyhatalmak ezt
az egyezményt be is tartják. (Pont ezt tartanák be?)
Időnként azonban repedés támad a titkolódzás sűrű
függönyén, s azon beáramlik a fény.
Ez év
áprilisában a NASA a saját és a CNN hírszolgálatát
felhasználva nyilvánosságra hozta: a marsi sziklák
felszínét klorofill-tartalmú anyag borítja. Általános
iskolai tanulmányaink szerint ez egyet jelent: a Marson
(minimum) növényi élet van, hiszen a növényi zöld
színtestek éppen klorofill-tartalmuk révén képesek a
napfény energiáját felhasználva oxigént termelni, valamint
felépíteni saját szöveteiket. A magyar lapok talán ötsoros
kis rövidhírben számoltak be minderről, a televíziós
hírműsorok valószínűleg be sem mondták. Sok-sok hírt
ennél a közlésnél jóval érdekesebbnek és említésre
méltóbbnak találtak, pedig…
1. ábra. A
Mars déli pólusa közelében látható „hálózatszerű
gerinccsoport”.
Pedig ezzel a
bejelentéssel az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti
Repülésügyi- és Űrhivatala lényegében beismerte (és ezzel
a kormánya is, hiszen a NASA lényegében kormányszerv), hogy a
Mars vonatkozásában évtizedek óta, hm… legalábbis
mellébeszél. Beismerte, hogy a felszínről készített
fotókat szándékosan átszínezték (ahogy azt egy korábbi
írásomban bemutattam), hogy a marsi légkörre vonatkozó
adatokat pontatlanul közölték, félrevezető tájékoztatás
adtak a marsi fényviszonyok kapcsán, a mesterséges
alkotásokról készített fényképeket (arc, város, piramisok,
obszervatóriumok, stb.) átpixelték, beszemcsézték,
szándékosan rontottak a felbontásukon, egyszóval mindent
elkövettek, hogy az előbb említett mesterséges alakzatok
felismerhetetlenek legyenek. Szerencsére nem végeztek alapos
munkát….
2. ábra. A
Cydonia térségben látható városrom geometriai elrendezése.
Mindezekért
a dolgokért talán még haragudni sem szabadna rájuk, hiszen
létezik a fent említett egyezmény, amely hivatalosan megtiltja
a NASA tudósai számára, hogy „nem földi eredetű
tárgyak” után kutassanak. Mindent meg kell tehát tenniük
még a gyanú elhárítására is, hogy az általuk felküldött
űrszondák bármit is találtak, ami mesterségesnek tűnhet.
Hiszen egy nem (mai, földi) emberkéz-alkotta piramis ugyanúgy
„nem földi eredetű tárgy”-nak minősül, mint a Föld és
a Hold Lagrange-pontjaiban elhelyezett idegen űrszondák, vagy a
Naprendszer különböző égitestjein felállított űrbázisok,
stb. Amit pedig nem szabad kutatni, az ugye hivatalosan nem is
létezik, ellenkező esetben esetleg másnak kedve szottyanna
kicsit alaposabban körülnézni bolygószomszédunkon, vagy
távolabb…
3.
ábra. A marsi alakzatok tájolásakor felhasznált szent
értékek.
A marsi
intelligens élet nyomairól elsőként az 1920-as évek elején
fogott rádiójelzés tudósított. A néhány évvel később
elkészített megfejtés szerint ezek egyértelműen
vészjelzések. A sorban a következő ismert állomást a
Mariner-9 űrszonda 4209-7 jelű felvétele jelentette, az
egyenlítői terület 186.4 hosszúsági fokáról. A
mesterséges alakzat átmérője néhány tucat kilométernek
bizonyult és erőteljes hősugárzást bocsátott ki. Szintén
amerikai marsszonda sugározta a földre a vörös bolygó déli
sarkvidékének közelében található különös,
„hálózatszerű gerinccsoport” képét. (1. ábra.) A
felvétel 2900 km magasságból készült. A geológusok a
legnagyobb szakértelműk bevetésével sem tudták
elmagyarázni, vajon hogyan keletkezhetnek egymásra merőleges
vetődések oly módon, hogy az egyik kéregmozgás
következtében a másik, korábban létrehozott alakzat, nem
tűnik el. Vagyis, képtelenek voltak meggyőző magyarázatot
adni a képen látható alakzat mesterséges volta ellen.
4. ábra. A Fobosz-2 szovjet
űrszonda által 1989-ben lefényképezett felszín alatti marsi
város.
A
marskutatás következő állomását a Viking űrszondák
1976-tól kezdődő küldetése jelentette. Ekkor készültek el
az első jól ismert felvételek a marsarcról és a
piramisokról. A mellékelt képeken (2. és 3. ábra) a Cydonia
térség objektumai láthatók, a köztük lévő távolság
szent számai és szent szögei feltüntetésével. Ha semmi
mást nem vennénk figyelembe, mint azt, hogy ezek az értékek a
földi mérnökök számára tízezer éveken voltak az
építkezések alapszámai, már akkor gondolkodóba kellene
esnünk. Számítógépes szakemberek egyértelműen
bizonyították, hogy az említett alakzatok mesterségesek.
Cáfolat vizsgálati módszerük és eredményeik ellen
évtizedek alatt sem született, a tudósvilág részéről csak
a puszta tagadás volt a legfőbb érv.
5. ábra. Az
MGS űrszonda felvétele az egyik betemetett marsi városról.
A Fobosz-2
szovjet űrszonda sem maradt adós a különleges felvételekkel.
A Mars Phobosz holdja közelében lefényképezett egy idegen
űrhajót, majd a Mars felszínére vetődő különböző
ismeretlen űrhajók árnyékait, és egy marsi várost is (4.
ábra). Ez utóbbit infravörös kamerája is rögzítette, s ez
alapján kiderült, hogy az objektum a felszín alatt
található, s tekintélyes mennyiségű hőt bocsát ki. A
mesterséges eredetet ellen mindössze annyi „cáfolatot”
hoztak fel, miszerint holmi fantáziálásról van szó.
6. ábra. Horgonyszerű alakzat a Mars felszínén.
7. ábra. Az
Alba Patera caldera térségében lefotózott marsi város.
A következő korszak a Mars Global Surveyor űrszonda
felvételeinek sugárzásával kezdődött az 1990-es évek
végén. Betemetett marsi városok soráról kaptunk
érdekesebbnél-érdekesebb képeket. A 37. marskörüli
keringése alkalmával kapta kameravégre az egyik eltemetett
várost a déli szélesség 18.89 és a keleti hosszúság 33.71
fokánál (5. ábra). Első ránézésre talán fel sem tűnik
semmi, de amikor alaposabban szemügyre vesszük, feltűnnek a
perui inka városok környékén alkalmazott teraszos
földművelés nyomai, valamint az egyéb szabályos alakzatok.
Mint ahogy azt már megszoktuk, a képet erősen teleszórták
szemcsékkel, hogy avatatlanok minél kevesebb részletet
ismerhessenek fel. Azonban Steve Wingate mégis rábukkant arra,
amire nem lett volna kívánatos…
8. ábra. Völgyzáró gáthoz hasonló építmény.
9. ábra.
Talán egy stadion? Még a marsi intelligens élet nyomait elszántan kutatók sem tudnak egyértelműen alátámasztható magyarázatot adni az egyik MGS képen látható horgonyszerű formációra (6. ábra.). A kép még a NASA kutatóit is meglephette, hiszen elfelejtették lerontani a minőségét. Az mindenesetre eléggé nyilvánvaló, hogy ilyen szabályos, és a környezetétől ennyire különböző alakzatot nem a szél ereje vájta ki a marsi homokból…
Egy-két szabályos alakzat a természet szeszélye folytán is
kialakulhat. A Marson azonban korántsem ez a helyzet. Az MGS
űrszonda további eltemetett várost is lefotózott az Alba
Patera caldera térségében (7. ábra). A kép felbontása 1.4
m. A város mintegy 7 km hosszú. Az egyes épületek méretei a
közönséges családi házétól egészen a futballstadionéig
terjed. A város egyes részeit jelenleg is homok és por fedi,
azonban távolabbi területei is felbukkannak az erősebben
erodált részeken, míg más részek alaposabb elemzése azt
sugallja, hogy az épületek a felszín alatt folytatódnak. Az
is egyértelműen igazolható, hogy az épületek szabályos
blokkjai a környezetben található anyagoknál jóval
keményebb kőzetek felhasználásával készültek. Arra ugye
vajmi kevés az esély, hogy a szél szabályos épületeket
faragjon ki az általa hurcolt homok és por erejét
felhasználva, pedig ezt szeretnék elhitetni velünk…
10. ábra. A MOC #04205 sorozatszámú eredeti felvétel az egyik marsi városról. 11. ábra. A MOC #04205 felvétel kontrasztosított változata. Ahogyan az előző felvételt, úgy a következőt is elfelejtették átpixelezni. Így egy újabb marsi várost vehetünk alapos elemzés alá. A kép szintén az MGS jóvoltából jutott el hozzánk, 1999. április 30-án készült, s a Mars déli szélesség 5.95 és keleti hosszúság 72.53 fokánál található területet mutatja 4.79 méteres képpontonkénti felbontással. A felvétel sorozatszáma: MOC #04205 (10 ábra). Holger Isenberg bukkant rá a Marsról érkező felvételek tanulmányozása során. A képen egyértelműen épületek láthatók, szélességük 40 és 200 méter közötti, magasságuk pedig 10 és 100 méter közé esik. Meglehetősen furcsa geológiai eseményeknek kellett volna a Marson bekövetkeznie ahhoz, hogy ilyesfajta épületek megszülethessenek!
Számítógépes
technikát felhasználva a kép kontrasztja jelentősen
javítható (11. ábra). A város főutcája majdnem párhuzamos
a Mars egykori Egyenlítőjével. (A bolygót valószínűleg egy
hatalmas kisbolygóbecsapódás zökkentette ki megszokott
helyzetéből, s ez a katasztrófa vezetett a marsi fejlett
civilizáció majdnem teljes pusztulásához.) Sőt, hajdanán a
marsi egyenlítő szinte egybeesett a bolygó mágneses
egyenlítőjével, a város tájolása tehát korántsem lehetett
a véletlen műve (12. és 13. ábra).
12. ábra. A város fő építési vonalai. 13. ábra. A város fő építési vonalai a szent szögek bejelölésével.
Az
egyes alakzatok felismerésének megkönnyítésére Isenberg
körberajzolta őket, s így már sokkal ismerősebbnek tűnik
valamennyi, főleg azok számára, akik az inka, a maja és az
egyiptomi kultúrát és építészeti technikát behatóbban is
elemezték. Láthatunk citadellát, lépcsős piramist, tetején
templommal. Az épületek egyes részei láthatóan folytatódik
a por- és homokréteg alatt. Feltárásukra azonban mostanában
kevés az esély, hiszen hivatalosan nem is léteznek…
14. ábra. Az egyik templom erősen nagyított képe.
A városfal délkeleti részén két épület található, közöttük 5-10 méter magas átjáróval. Tőlük északra lapos
épület található, valamint a főutca túloldalán egy kis épület, csúcsos tetővel. A főutcát egy 100 méter magas kúpos építmény zárja a város
északkeleti részén. Az északi térségben található épületek közül kettő is erősen emlékeztet a közép-amerikai piramisokra, az ismert
négyszögletes templomokkal a csúcsukon. Az egyik templom erősen nagyított képén a gyakorlott megfigyelő még a két bejárati ajtót is
megfigyelheti (14. ábra).
Egy további marsi városról csak ez a parányi képrészlet érhető el jelenleg (15. ábra). Nehéz volna bármiféle széljárással vagy eróziós folyamattal, netán különleges geológiai aktivitással magyarázni létrejöttét! Tetszik nem tetszik, nagyhatalmi egyezmény ide vagy oda, ez (is) bizony mesterséges alkotás! A fotókon látott építész-technikai megoldások alapján a marsi civilizáció valahogy kifejezetten emberszerűnek tűnik. Más kérdés, hogy ez az emberszerű civilizáció milyen karriert futott be a Marson, vagy még azelőtt, hogy a Marsra került, vagy azután, hogy elhagyta a Marsot. Mindenesetre egyet tudunk: 1923-ban valakik vészjelzéseket sugároztak valamelyik marsi városból a Föld felé. Ki tudja hány ezredéve figyelték szülőbolygónkat, míg civilizációnk eljutott a fejlődésnek arra a fokára, amikor már képes volt elegendően nagy rádió-vevőkészülékeket építeni a szomszédos bolygóról érkező jelek fogadására. Amikor a jeleket pedig végre megfejtették, hihetetlen arányú űrverseny kezdődött a Mars elérésére. A válaszokat talán sohasem ismerhetjük meg, pedig a marslakók por és homok által félig eltemetett városai romjaiból sok mindent megtudhatnánk talán önmagunkról is, ha egyesek nem próbálnának meg mindent elkövetni ennek megakadályozására…
|
|